Izlandi kiképzés

8 napja vagyok Izlandon, és mondhatni belaktam magam. Jártam már a szigeten 6-8 alkalommal korábban, szóval nem az ismeretlenbe jöttem, ez nagyban megkönnyíti a beilleszkedésemet.

A kollégák és a helyi viszonyok is hozzájárulnak ehhez, mindenki nagyon segítőkész, bár mindenki máshogy, lévén nemzetközi a társaság. Itt egyből a mélyvízben tanítanak úszni, nem nagyon pátyolgat senki, elmagyarázták a feladatokat, innentől nem igazán mondja meg senki, mikor mit csináljak, önjárónak kell lenni.

Ha valakinek nincs meg a kellő magabiztossága, lehet, hogy ez megnehezíti az életetét, de én nagyon élvezem, ezt és a kevés irányítgatás azzal is jár, hogy a szabadságunk is sokkal nagyobb. Megmutatták mi hol van és ez azt jelenti, hogy amit megmutattak azt nyugodtan, kérdés nélkül használhatom is.

4 nap után már én vezettem fel a dzsippet a gleccserre és parkoltam ki reggel a hószánokat, csak a a biztonság kedvéért jött velem valaki. Hierarchia amúgy nem igazán van itt jelen, reggelente megbeszéljük ki mit csinál a közös feladatokat pedig senki nem akarja elsunnyogni, inkább mindenki úgy áll hozzá, csináljuk meg minél gyorsabban, utána nyugodtan leülhetünk.

Jelenleg így néz ki egy napom: általában reggel 6-kor kelek, önszántamból, alhatnék sokkal tovább is. A munka 9-kor kezdődi, így van időm reggel naplózni, a céljaimat vizualizálni, nyugodtan kávézni, vagy épp ezt a blogot megírni és természetesen reggelizni is.

Általában 8:45-re én bemegyek a "bázisra" (ami 15 méterre van a szobámtól), hogy mire a többiek 9-kor megjönnek, elő legyen készítve minden, aminek kell: felsöprés, kávéfőzés, kis rendrakás. Ez nem az én feladatom lenne, de bevallom, szeretnék felfelé kilógni a csapatból, de legalábbis az újak közül.

9-kor, ha megjött mindenki, megbeszéljük ki mit csinál aznap. Quad és motorosszán túrákat csinálunk, ezeket a járműveket reggelente ki kell parkolni a garázsokból, az aznapi foglalások függvényében. Mire ezzel megvagyunk, általában már elkezdenek szállingózni a vendégek, ha mindenki becsekkolt, felöltöztejük őket és megyünk is a túrára.

A quadokkal innen a bázisról indul a túra, a motorosszánokhoz egy jó nagy busz-szerűséggel fel kell menni a gleccser széléig. A motorosszánokkal egy órás a túra és nagyon változó, hogy milyen gyorsan megyünk, mindig a csoporthoz igazítjuk a sebességet. Fent a gleccseren még gps-szel is komoly kihívás a tájékozódás, annak megtanulására kell majd a leginkább fókuszálnom. A quad túra sokkal egyszerűbb, a legtöbb helyen kijárt nyomon haladunk, azt a túrát a napokban már elkezdem vezetni szerintem.

Egyenlőre a legfontosabb tapasztalatom, hogy hihetetlen mértékben leegyszerűsödött az életem az otthonihoz képest. Ennek természetesen vannak előnyei és hátrányai is, de mivel kapunk szállást és a munkanapokon ellátást is, az anyagi céljaim felé nagy-nagy lépéseket tehetek majd és ennek nagyon örülök.

Azt is tapasztalom, hogy nap végére azért rendesen elfáradok, sokszor nincs erőm már komolyabb feladatokat elvégezni munka után, de ezen változtatni fogok, ha visszalállok a rendszeres edzésre.

Elképesztően jó döntésnek érzem, hogy kijöttem, úgy érzem, nagyon bejön nekem ez az élet, amiről írok majd még sokat, de most megyek dolgozni... :)

Ha van kérdésed, nyugodtan tedd fel kommentben!