Újra az utamon!

Jó időre eltűntem, a miértet ebből a videóból megtudhatod.

Szeretnék most már a jelenre koncentrálni és közben fél szemmel előre nézni, neked pedig arról beszámolni, milyen dolgokkal foglalatoskodom éppen.

Körülbelül hat hete költöztünk vissza Izlandra és mostanra nagyjából belaktuk magunkat újra, berendeztük a lakást, megszoktuk a környéket és nagyjából belerázódtunk a munkába. Én kis csoportos és privát túrákat vezetek, Zsófi egy gleccseren vezet túrákat. Mindez annyit jelent, hogy sajnos elég sok időt töltünk külön, de az egyedül töltött időben igyekszem kiélni a munkaholizmusomat.

Mindez azt jelenti, hogy visszatértem önmagamhoz is. A blog szempontjából ez azt jelenti, hogy újra a SAJÁT céljaimért dolgozom és közvetítem neked a haladásomat. A pofára eséseket, kudarcokat, a fejlődést és a sikereket.

Az Emberi Kísérletem első verziójában 3-ból 2 célomat elértem anno:

1. Rövid távon szeretnék bevételt termelni szenvedélyeimmel: a fotózással, videózással, lehetőleg sportoláshoz, utazáshoz kapcsolódóan.

2. Középtávon szeretném akkorára növelni ezen bevételeimet, hogy főállásban az előbb említett dolgokkal foglalkozhassak.

3. Hosszú távon szeretnék ezekből annyi passzív jövedelmet elérni, hogy a hétköznapi megélhetésemet biztosítsák.

Az Emberi Kísérlet 2.0 így már csak a harmadik cél eléréséről szól.

Jelenlegi stratégiám fő pillére pedig az, hogy tanfolyamokat hozok létre, amelyekkel másokat is megtanítok a filmezés, tartalomgyártás különböző részeire, mint vágás, fényelés, vagy éppen a drónozás.

Mellékvágányként sok felvételemet online felületeken értékesítem és alkalmanként jutalékokat is kapok az általam ajánlott szolgáltatások megvásárlóitól.

E rendszer felépítése sokkal összetettebb feladat, mint az ember elsőre gondolná, sokan nem is érik el a céljukat. Éppen ezért rengeteget foglalkozom tanulással, önfejlesztéssel, hatékonyság növeléssel és az utóbbi időben az egészséges életmóddal is.

Jelenleg azzal a problémával küzdök, hogy rengeteg ötletem van és azt se tudom, mihez nyúljak. Még szezon előtt járunk, viszonylag sok a szabadidőm és szeretnék valamit letenni az asztalra, még mielőtt drasztikusan lecsökkenne a szabadidőm.

A probléma részben abból is fakad, hogy a kiégésem után eldöntöttem, nem fogok ész nélkül minden pillanatban csak a projektjeimmel foglalkozni, a pihenésre is szánok időt, ehhez képest most este 10 van és még mindig blogbejegyzést írok.

Rendszeresen naplózok és mostanában leginkább arra használom, hogy elemezzem magam, miben tudnék fejlődni, mit kéne javítani. Ma arra jutottam, hogy talán kevésbé kéne szigorúnak lenni magammal, a másik pedig, hogy a táblázatomat, amiben céljaimat nyomon követem, még jobban szét kéne apróznom, hogy a legkisebb haladást is nyomon tudjam követni, hogy motiváljon.

Itt tartok most és nagyon boldog vagyok, hogy visszatértem az utamra.

A videóban, amit a bejegyzés elején említettem, hangsúlyozom, mennyire fontos, hogy leírjuk a céljainkat és nyomon is kövessük a haladást. Azt hiszem, most még fontosabb, mint amikor az első Emberi Kísérletet írtam.

Az élet elképesztő módon megváltozott azóta, mindent azonnal kapunk és akarunk is, és szépen lassan elfelejtjük, hogy kell hosszú távú célokért dolgozni. Milyen érzés, amikor minden nap beleteszel egy picit valamibe, ami aztán csak hónapokkal vagy évekkel később fizetődik ki.

Annak idején az volt a blog indíttatása, hogy bizonyítsam, működnek az elvek, melyek alapján az életemet élem és igenis el lehet érni a célt amit kitűzünk magunk elé. Fantasztikus érzés bele gondolni, hogy eddig így is történt, mi okom lenne hát feltételezni, hogy ezúttal nem sikerül majd?

Szeretném továbbra is bizonyítani és főleg Téged arra inspirálni, hogy Te is kövesd az álmaidat.

(Itt szeretném kihangsúlyozni, hogy a saját álmaidat kövesd, ne valaki másét, vagy azt amit valaki más jelölt ki neked!)

Köszönöm, hogy itt vagy és örülök, hogy eljutottál a bejegyzés végéig! :)