Itthon vagyok. Nem, nem mentem vissza Magyarországra, csak úgy érzem, belaktam magam Izlandon. Igyekeztem hallgatni tapasztalt barátaimra, hogy adjak időt magamnak, de igazából két hét után már azon gondolkoztam, hogy vissza kellene térnem a rutinjaimhoz és a helyi lehetőségekhez mérten frissíteni kellene a céljaimat és folytatni, amit otthon már elkezdtem.
Időközben a “kiképzésem” első fázisa le is zárult, most már hivatalosan is quad túravezető vagyok, vezethetek egyedül túrákat, maximum 16 embernek. Természetesen nagy hasznát veszem a korábbi túravezetői tapasztalataimnak, így az emberekkel nagyon könnyen megtalálom a közös hangot, tudom őket irányítani és persze osztani az észt… A motoros múltam miatt a quad vezetése is könnyedén megy, mostanra megtanultam az útvonalat is, szóval magabiztosan merem vinni a túrákat.
Egy icipici apróság, de nagyon örülök annak is, hogy megtanultam egy palstek / bowline csomó kötést, amit esetleges vontatáskor fogok majd használni. Eddig 12 munkanapom alatt kétszer kellett vontatnunk, úgyhogy ez biztos, hogy hasznos lesz.
A ház, amiben lakunk nagyon szuper, négyen lakunk itt egy helyen, plusz Lucas egy másik házból a mi konyhánkhat használja, így általában öten szoktunk együtt vacsizni, Fernando a portugál sofőr nagyon szeret főzni, általában nagyon egyszerű ételeket készít, amik többnyire finomak is, de megmondom az őszintét, néha inkább ennék a saját szám íze szerint készített párolt zöldséget, vagy salátát a főztje helyett. Persze, annál nagyobb gondom ne legyen az életben, hogy van egy önkéntes szakácsunk!
Egyelőre nem kirándultam túl sokat, csak itt a környékben sétáltam, futottam, de egyelőre fontosabbnak érzem, hogy ne térjek le arról az útról, amire otthon rátereltem magam. Nagyon céltudatosan igyekszem felépíteni az itteni életemet, a fontos szokásokat igyekszem beépíteni a napi rutinjaimba, illetve a munkában is igyekszem úgy teljesíteni, hogy a lehető legtöbb lehetőséget teremtsem meg magamnak.
Korábban említettem már, reggelente én vagyok az első aki bemegy a bázisra, jelentkezem minden feladatra amire kell valaki, igyekszem tanulni mindenről ami a munkához kapcsolódik, és elkezdtem szépen tartalmat gyártani, hogy lássák efféle képességeimet is!
A napokban az online kurzusomat is elkezdem felfrissíteni és egy új helyre feltölteni, mert bár nagyon szeretek itt lenni és nagyon szeretem a mostani életem egyszerűségét, a terveim továbbra is nagyobbak annál, mint, hogy túravezetőként menjek nyugdíjba!
Elismerem, nem ez a blogom legszórakoztatóbb bejegyzése ezidáig, de nagyon szeretném megmutatni neked, milyen gondolatok húzódnak a tetteim mögött, milyen módon igyekszem sikeressé válni itt, és olyan lehetőségeket teremteni magamnak, amik ténylegesen közelebb visznek a céljaimhoz.
A végére azért mégis szeretnék egy kis érdekességet megosztani veled, ha nem követsz a facebookon, talán lemaradtál erről a rövid videóról.

Mixlevi vagyok,
az EMBERI KíSÉRLET 2.0 blog szerzője és alanya. Másod ízben végzek magamon kísérletet, tapasztalataimat pedig itt osztom meg veled, felbuzdulva azon, hogy az első kísérletem sikeres lett. Egyrészt elértem célomat, de ami annál fontosabb, egy sokkal nemesebb eredménye is is lett firkálmányaimnak, sikerült másokat is tettekre inspirálnom, ami a legédesebb jutalom a magamfajta motivátor beállítottságú embereknek. Kísérletem témája új céljaim elérése, melyeket ezen a blogon olvashatsz.
Iratkozz fel hírlevelemre!
Online tanfolyamaim
Created with © systeme.io Adatvédelmi nyilatkozat