Elmélyült munka

Amikor annak idején elkezdtem autodidakta módon megtanulni filmezni, még főállásban dolgoztam, ezért esténként foglalkoztam a tanulással. Munka után szusszantam egy kicsit, ezután általában futni mentem, vagy csak otthon edzettem, majd a géphez ültem és vágni kezdtem. Ilyenkor teljesen elvesztem térben és időben, nem egyszer arra eszmélve, hogy világosodik odakinn.

Később megtudtam, hogy ezt hívják flow-nak, amikor annyira elmerülünk valamiben, hogy megszűnik a külvilág, agyunkat pedig teljesen leköti és kihasználja az adott feladat. Agyunknak pontosan ez a feladata, elemezni, feldolgozni, problémákat megoldani, folyamatosan pörögni.

Éppen ezért olyan nehéz a meditáció, vagy legalábbis az olyasfajta, amikor azt mondják ne gondolj semmire. Az agyunk nem arra lett kitalálva, hogy ne gondoljon semmire. Igenis szeret dolgozni, azonban evolúciós okokból szeret energiát spórolni is, ami azt jelenti, hogy szereti a könnyebb feladatokat választani.

Napjainkban pedig ennek óriási veszélye van, rám nézve biztosan.

Mit gondolsz, melyik kerül kevesebb energiába?

Görgetni a facebookot, instagramot.

Vagy:

Kitalálni egy film témáját, forgatókönyvet írni hozzá és szövegkönyvet.

Azt hiszem magyaráznom se kell, hogy az első sokkal kevesebb fogyasztással jár. Szóval, amikor tudattalanul döntök, az agyam az elsőt fogja választani és ezzel el is indít befelé egy zsákutcába, amiben szépen hozzászoktat engem az efféle kis enrgiafogyasztású dopaminlöketek sorozatához.

Én meg, amikor forgatókönyvet akarok írni, képtelen vagyok elmélyülni a munkában és flowba kerülni, mert hiányolom a kis dopamin adagomat, ezért egy pillanatra átkattintok a facebookra, és hopsz, el is veszett 20 perc. Jah, és persze tovább erősítem a megszokást, hogy kell a dopamin löket.

Próbálok visszaváltani a forgatókönyvre, de egyre nehezebben megy, mert a nap folyamán szépen fogy az akaraterőm is és a nap végére érve már fáradtnak érzem magam és egyszerűen feladom a munkát.

Két hét alatt végzem el azt, amihez régen csak két napra volt szükségem.

Egy ideje már felismertem ezt a problémát, de saját erőből képtelen voltam kilábalni belőle. Megismerkedtem az elmélyült munka fogalmával és karcolgattam is a felszínét, de saját erőből kifejleszteni nem tudtam ezt a szokást, ezért két napja vettem egy könyvet a témában:

Cal Newport - Elmélyült munka

Még a könyv 23%-a hátra van, de már megkaptam a magyarázatot arra, miért nem sikerült egyedül boldogulnom a sekélyes munkával folytatott harcban és már egy fél eszköztáram is van, hogy megreformáljam a munkamódszereimet.

Nem célom (legalábbis egyelőre), hogy tovább adjam mindazt a tudást, amit a szerző évak alatt gyűjtött össze, de nagyon is szeretném felhívni a figyelmedet arra, ha úgy érzed, nem vagy elégedett a saját teljesítményeddel (ahogy én érzem), talán a Te életedből is az elmélyült munka és annak képessége hiányzik.

Amit tudok ajánlai neked, hogy dokumentálom, hogy haladok ebben a folyamatban és őszintén megmondom neked, a legjobb az lenne, ha nem kivárnád, hogy mire jutok, hanem Te is belekezdenél, hogy aztán összehasonlítsuk az eredményeinket, kidolgozott módszereinket, esetleg ütköztessük véleményünket!

Egyelőre arra jutottam, hogy a könyv alapján igyekszem felmérni, hol vannak elcsúszva a dolgaim, összeírtam, milyen célokhoz szeretnék eljutni a hatékonyabb, elmélyült munka segítségével és vettem egy csomó füzetet, hogy többet jegyzeteljek (és mindent a megfelelő helyre) manuálisan, ezzel is távol tartva magam az online rám leselkedő veszélyektől. Meg, mert mint kiderült, sokkal kreatívabb vagyok tollal a kézben, mint billentyűzettel.

Már jó ideje napi szinten naplózom az életem, és mindig vannak jegyzetfüzeteim is, de most szétválasztottam őket, lesz egy a naplózásra, forgatókönyv írásra, a céljaimnak, a kutatásaimnak és van még egy vegyes, amibe mondjuk úgy, firkálok, valamint vettem egy zsebbe valót is is, ami mindig nálam lesz, hogy ha eszembe jut valami egy random helyen, lejegyzetelhessem, direkt ne a telefonomba.

Azt ugyanis szeretném a lehető legkevesebbet használni, csakúgy, mint a közösségi oldalakat, amelyeket a jövőben csak meghatározott időblokkokban fogok használni és nem bármikor, ad hoc jelleggel.

Mivel szabadúszóként dolgozom és az életem eléggé rendszertelen, egyelőre nem találtam ki, hogy tudom mérni a változtást, fejlődésemet, így egyelőre csak az érzéseimet osztom meg ezzel kapcsolatban, de azt bizton állíthatom, az elmúlt két hónapban mindösszesen két filmet készítettem és egy néhány epizódos tanfolyam forgatókönyveit írtam össze, valamint a drónos tanfolyamom leckéit.

Ez most így leírva nem is hangzik olyan rosszul, de az őszinte igazság az, hogy amennyi szabadidőm volt, sokkal többet vártam volna el magamtól és végeredményben csak ez számít. Jobb akarok lenni, mint tegnap, vagy 1 hónapja, vagy egy éve voltam, de nem vagyok, sőt...

Nálad milyen a tendencia?