Az univerzum törvényei

Meglehetősen új nekem a helyzet, hogy ekkora csapatban dolgozom, egy műszakban általában kb. 10-en dolgozunk, korábban viszont szabadúszóként egyedül, vagy 2-3 fős csapatban dolgoztam csak.

Igyekszem mindenkit megfigyelni és leszűrni tanulságokat, melyek egyelőre leginkább alátámasztják azt, amit az életről, gondolkodásmódról eddig tanultam, tapasztaltam.

Például van itt ez a srác, nevezzük Nils-nek. Szereti kerülni a munkát, és gyakorta ismételgeti a quadokkal, motoros szánokkal kapcsolatban, hogy milyen szarok és tönkre fognak menni, ő már rég kidobta volna őket.

Amióta itt vagyok alattam még nem robbant le egy jármű sem, neki minden második túráján vagy tönkre megy valami, vagy defektet kap valaki a csoportjában.

Ennél azonban van egy még tanulságosabb történetem is vele kapcsolatban. Ez meg a munkakerülésével kapcsolatos. Az egyik reggel a műszakvezető megkérdezte tőlünk, hogy kinek van kedve felmenni a gleccsere, kiparkolni, bemelegíteni a motoros szánokat, amik aznapra kellenek. Tanakodtunk, hogy ki menjen fel, majd a műszakvezető hozzátette, hogy mindegy ki megy, de a reggeli túráról se felejtkezzük meg! Erre fel a srác azonnal mondta, hogy Ő akkor már megy is fel a gleccserre (hogy ne kelljen a túrát elvinnie). Én mondtam, hogy rendben, nekem tök mindegy, 5-ig úgyis dolgozom, teljesen mindegy mit csinálok addig.

Nils felment a gleccserre én pedig elvittem a reggeli csoportot quadozni. Fantasztikus hullámok voltak aznap, hihetetlenül élveztem a parton csapatni és közben hallottam a rádión, hogy a többiek folyamatosan rádióznak. Mikor visszaértem a túráról, kiderült, hogy éjjel hófúvás volt, az első motoros szánt kiparkolni egy órába telt Nilsnek…

Meg kellett kérnie egy kollégát, hogy menjen fel eltolni a havat a ratrakkal a konténerek elől. Az egész művelet 3 órájába telt és közben még szarrá is ázott... én egy óra alatt végeztem a túrával.

Mire Nils leért a hegyről, hogy elvigye a következő túrát, lent a bázis környékén is eleredt az eső, úgyhogy szegény másodszorra is bőrig ázott, amíg én megebédeltem, meg elvégeztem pár kisebb munkát.

A délutáni túra megint az enyém volt, és mire indultunk, kisütött a nap…

Azok, akik meg folyton panaszkodnak, nehézségekkel szembesülnek, szarrá áznak, nem jön meg a fizetésük, és el is kerülöm őket, ha tehetem... hát ez igazán nagy balszerencse, nem igaz? :D

Úgyhogy én csak hálát adok minden nap többször is és csak figyelek és tanulok másokon keresztül és persze magamról is, rengeteget!